...a bestia rémisztő üvöltése a bozótból több mint félelmetes. A tény, hogy észrevett minket immár biztosabb mint a halál. Nem telik bele néhány másodperc, és a sűrű növényzet mélyéről gyorsan lüktető dobogás közeledik felénk, szinte beleremeg a föld. Menekülni már késő, a gondolatok lelassulnak a történések felgyorsulnak. A következő pillanatban megjelenik az ocsmányság a bozótos szélén és teljes sebességgel belerohan a közelebbi embercsoport kellős közepébe. A látványtól dermedt emberek szinte sikoltani is elfelejtenek, a rémület megbénítja őket. A bestia ámokfutása elkezdődött. Férfiak repülnek a levegőbe majd négy-öt méterre tompa puffanással csapódnak a földbe. Mások a hatalmas rém lábai alatt végzik, mely véres masszává változtat minden emberit amihez csak hozzáér....

A Horn of the Rhino egy spanyol banda, kiknek a Weight of Coronation a bemutatkozó lemezük. Masszív, középtempóval hullámzó, tökös riffek találkoznak eszes dobolással, és egy erős, színes énekhanggal. A hangzás tökéletes, a zene maga nem biztos, hogy annyira egyedi, de az énekkel együtt nálam már egy régóta fennálló hiányérzetet képesek eloszlatni. A zenekar nagyon sok bandát megjelölt inspirációs forrásként, én a Crowbart néhány számban észre is vettem. Ja! És a borító tízes!!!  myspace/album

A Made out of Babies egy 2004 -ben alakult New York-i banda. Zenéjüket leginkább a pofátlan odamondás jellemzi, melyet a szokásos sludge riffek és hangzásvilág mellett, Julie Christmas(Spylacopa, Battle of Mice) morcos kis hangja hivatott tálalni. Jelen pillanatban három albumot írhatunk a zenekar számlájára, melyek közül a 2008 -ban napvilágot látott "The Ruiner" lett a legjobb hangzással megáldva. Az aki időrendi sorrendben emészti az anyagokat, annak fel fog tűnni a folyamatos javulás, csiszolódás. Nekem mindhárom album nagyon sok aprócska örömet okozott.myspace/weboldal

Trophy(2005)

Coward(2006)

The Ruiner(2008)

... A parton állok, a hajnali, meleg fuvallat sirályok hangját hozza a távolból. Nemsokára megpillantom a Nap horizonton felbukkanó piros csücskét, olyan mintha az óceánból emelkedne ki, és, bár lassan, de megállíthatatlanul tör az ég felé. Fénye nemsokára mindent beragyog és az éjszaka rejtelmes sötétje átfordul a nappal valóságába. Most már látható, az olajszennyezés, a vízállatok partra-mosott bűzlő teteme, az olajban vergődő madarak harca. Egy teljesen, még soha fel nem fedezett világ pusztulása. Nem marad más csak a tehetetlenek dühe. ...

A Field of Locust egy négytagú görög banda, kiknek zenéjére a sludge hangzású riffek, kicsit postmetálosabb tálalása a jellemző. A hangzás nagyon erőteljes, és profi munkát sejtet. Annak ellenére, hogy a Subtopia az első kiadványuk, a banda már 2008 óta tevékenykedik.

myspace/album

Caleb Scofield(Cave In, Old Man Gloom) és Aaron Harris(ISIS) egyszer csak gondoltak egyet, és Zozobra néven belevágtak egy projektbe, melynek elsőszülött gyermeke 2007 -ben Harmonic Tremors néven látott napvilágot. Zenéjük nyers, zsigeri, fájdalmasan szomorkás, de a hangulatteremtő elemek sokféleségét tekintve színesnek is nevezhető. Egyszerre érzem a brutális erőt, dühöt és az ezt generáló félelmet, elkeseredést. Ügyesen játszanak a "zúzdás" és a dallamos részek arányával, mind a számokon, mind az albumon belül. A dob, a gitár és az ének megszólalása is változatos.

  Teltek, múltak a hónapok, majd egyszer csak Caleb Scofield és most Santos Montano(Old Man Gloom, Forensics) gondoltak egyet, és továbbvezették a Zozobrát. A kooperáció eredménye a 2008 -ban született Bird of Prey albumocska, mely az előzőhöz képest nyersebb és szőrösebb hangvételű. Az alaphangulat nagyjából ugyanaz mint az előző kiadványon, a különbség az, hogy kevesebb lett a dallamos rész, és vastagabb lett a "zúzda". A hangzás itt már nem annyira változatos mint a Harmonic Tremorson, de így is  simán hozzák a színvonalat. Bevallom először nekem nem tetszett úgy a második albumuk mint az első, de egy kis idő elteltével a Bird of Prey behozta a lemaradását, és ma már nem is értem, hogy miért gondoltam hajdan másképp. Caleb Scofield saját ötleteit valósítja meg a Zozobra segítségével, és ez a tény már önmagában garancia a jó zenére.  myspace

Harmonic Tremors(2007)

Bird of Prey(2008)

A szemfüles holdlátogatóknak már ismerős lehet a Kingdom név, mégpedig a Falling Down kollekció második kiadványáról. A belga trió mindent bevet a szórakoztatásunk érdekében. Vannak atmoszferikus, alulról építkezős számok, vannak döngölős középtempóból setét doomba hajló témák és sokszínű vokál, melyhez mindhárman hozzátesznek az egyedi orgánumukból. A hangulat szerencsére nem túl vidám, de ettől mi nem leszünk szomorúak! Igaz?

myspace/album

Már megint Kanada! Nem tudom, hogy ott mi lehet a levegőben, de az biztos, hogy tuti portéka! A Mares of Thrace egy gitár - dob duó, akik a sludge pusztítóan sokrétű kavalkádjába szorítanak egy újabb színfoltot. A lányok(mert, hogy lányok!) igen dekoratívak, és ezen jellegű tehetségüket már csak hangszeres jártasságuk múlja felül, aminek tanúja ez a csodás album. A dob remekül hozza a ritmus témákat és a dallam részekbe is jócskán beleteszi a magáét, így az egy-szál gitár és ének mellett már csak a nagyérdemű közönségre van szükség! A gitáros rész a zene hangulati központja, emellett sokszínű és változatos éppúgy mint az ének, amely néhol még a Christmas-lány(Spylacopa,stb..) stílusára is emlékeztet. Mindent egybevéve igen kerekre sikeredett ez a csajprojekt, és kőkeményen megállja a helyét a sludge gyűjteményben.

myspace/album

Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen zenét kapnánk eredményül, ha összedugnák a fejüket a Talbotos srácokkal. De ez csak egy kis magánperverzió! ;)

Hogy lehet egy férfi szerelmes egyszerre két nőbe? A lentebb integrált mozgókép választ ad a kérdésre! 

 A dombon álló házban senki sincs. Lakói valószínűleg már régen elhagyták. Ma már csak a lyukas falakon átsüvítő szél hangja tölti be az ódon épület hatalmas termeit. A város, mely fölé a ház emelkedik, elfeledte, hogy valaha itt is emberek éltek. A természet csendesen visszaveszi az uralmat a domb felett, és bekebelezi a ház minden elhanyagolt maradványát...

Az Alaskan egy kanadai, háromtagú formáció. Zenéjük izgalmas, dallamvezetésük változatos. Lassan induló, kicsit alulról építkezős, a  hangulatán végig érezhető, hogy a katarzis felé sodródunk.

album/myspace

A Weedeater egy amerikai, háromtagú, sludge-stoner-doom banda! Ezidáig három nagylemez áll mögöttük, melyek a fűnyírás jegyében telnek lassan, de nem csendesen. Zenéjük zsigeri, melyről jövő, tökös, füstben-úszó odamondás! A mély, szarrá torzított bőgő dallamok mellett mély, szarrá torzított gitár témák is befigyelnek, és az ének(?), félelmetes torokhang, mintha savval gargarizálna. A banda 1998 -ban alakult Dave "Dixie" Collins (ének/bőgő) vezényletével, aki már megfordult néhány helyen a múltban: Bongzilla, Sourvein, Buzzov*en. A banda másik fő tevékenysége a zenélésen kívül, minden bizonnyal a fűnyírás, az-az a fű pusztítása, amit egy különleges égetéses technikával valósítanak meg, holland szabvány szerint! myspace

...And Justice for Y'all (2001)

Sixteen Tons(2002)

God Luck and Good Speed(2007)

MeG KeLl HaLlGaTnI

tagok:

Trent Reznor(Nine Inch Nails), Mariqueen Maandig(Trent Reznor felesége), Atticus Ross

album/myspace

Egy olasz, négy tagot számláló, alapvetően stoner rock banda, melynek zenéjébe belefér egy kis metál. A kapott egyveleg egy picit a korai Pearl Jam -et juttatja eszembe. A Feed on Me, a zenekar első albuma, és nem bántam meg, hogy meghallgattam. Az ének lenyűgözően változatos! A gitár hangzás nagyon telt és érezhetően próbálták egyedivé tenni. A dob és a basszus összjátéka sem ad okot arra, hogy siránkozzunk, sőt! Néhány szám nagyon atmoszferikusra sikeredett, míg a többi inkább rockosabb.

album/myspace